[Mat11] Ötletbörze TDK-ra, BSc/MSc tézisre, 2012. május 10. (csüt) 14 óra

Boglárka G.-Tóth bog at math.bme.hu
2012. Május. 6., V, 21:48:22 CEST


  Érdekes kérdések az optimalizálásban

 avagy



Ötletbörze TDK-ra, BSc/MSc tézisre

 Május 10-én, csütörtökön, 14:15-től az Optimalizálás szemináriumon 10-15
perces ízelítőket hallhattok több témában a H306-os teremben. Címek:


   1. Gráfszínezések feljavítása (HM)
   2. Lineáris programozás alkalmazása bizonyításokban és
   ellenpélda-konstrukciókban (HM)
   3. A magyar módszer kiterjesztései (HM)
   4. A többdimenziós normális eloszlással kapcsolatos valószínűségek
   legújabb számítási módszerei és azok hatékonyságának összehasonlítása (SZT)
   5. Szimplexek szimplexekkel való fedése (GTB)
   6. Boltválasztási preferencia modellezése (GTB)
   7. Kalandozások a lineáris komplementaritási feladatok világában (IT):


   1. Elégséges mátrixok jellemzése
   2. Centrális út létezésének és egyértelműségének a feltétele
   3. Hogyan oldjunk meg általános lineáris komplementaritási feladatokat
   (hatékonyan)?

 Ezek mind:


   1. egyszerűbb és nehezebb megoldatlan kérdések az optimalizálás
   területéről
   2. TDK-nak, szakdolgozatnak, diplomamunkának alkalmas kutatási témakörök


*Időpont:* 2012. május 10., csütörtök, 14:15-15:45

*Helyszín:* BME H épület 306-os szemináriumi szoba


  A témák rövid leírása:

 Gráfszínezések feljavítása (Hujter Mihály)

 A gráfok színezési kérdései mind matematikatörténeti és algoritmuselméleti
szempontból, mind a gyakorlati alkalmazások oldaláról tekintve nagyon
fontosak. Lényegében három féle megközelítési módszerkör ismeretes:


   1. A közvetlenül látható szükségszerûségek figyelembe vételével egy
   menetben színezzük ki a gráfot remélhetõleg kevés színnel.
   2. Megkíséreljük a gráf viszonylag nagy részét viszonylag kevés színnek
   kiszínezni, aztán ezeket a színezéseket lépésrõl lépésre átjavítgatni.
   3. Implicit módon az összes lehetõséget leszámláljuk.

 Az utólsó évek eredményei azt mutatják, sok kutatnivaló van még a fenti
három módszerkör közös határainál.

 Lineáris programozás alkalmazása bizonyításokban és
ellenpélda-konstrukciókban (Hujter Mihály)

 Számos algoritmus jó minõségének bizonyításában, sok ellenpélda
konstruálásában hasznosak azok a módszerek, melyekben konkrét lineáris
programozási feladatokat kell megoldani, és az eredményt a bizonyításba
illetve a konstrukcióba beépíteni. Érdemes lenne ezeket az eredményeket
rendszerezve összegyûjteni, továbbfejleszteni.

 A magyar módszer kiterjesztései (Hujter Mihály)

A szállítási feladatra bebizonyosodott az egyetemünkön kifejlesztett magyar
módszer hatékonysága és hasznossága. Kikutatandó, hogy a szállítási feladat
körülményrendszerének

mely általánosításaira vihetõ tovább eredményesen a ,,Hungarian Method''.

 A többdimenziós normális eloszlással kapcsolatos valószínűségek legújabb
számítási módszerei és azok hatékonyságának összehasonlítása (Szántai Tamás)

 A többdimenziós normális eloszlással kapcsolatos valószínűségek
számításának története több mint 50 esztendőre nyúlik vissza. Az első
összefoglaló dolgozatot Santhi S. Gupta 1963-ban publikálta Probability
integrals of multivariate normal and multivariate t cĂ­mmel. Az 1970-es
években Deák István és Szántai Tamás dolgoztak ki két különböző
szóráscsökkentési módszert a többváltozós normális eloszlással kapcsolatos
valószínűségek Monte Carlo szimulációval történő kiértékelésére. Alan Genz
1992-ben a többdimenziós normális eloszlással kapcsolatos valószínűségek
számítására egy integrál transzformáció sorozat végrehajtása utáni Monte
Carlo szimulációs kiértékelést dolgozott ki, mely nem túl sok változós
együttes normális eloszlásra igen hatékonynak bizonyult. Bukszár József
Prékopa Andrással és Szántai Tamással közösen az 1990-es évek végén olyan
alsó és felső korlátokat adott meg magasabb dimenziós normális
eloszlásokkal kapcsolatos valószínűségekre, amelyek hasznosnak bizonyultak
Szántai Tamás korábban javasolt szimulációs kiértékelő eljárásának a
megjavításában. Ezt követően Deák István és Szántai Tamás Horand Gassmann
közreműködésével egyesítették a külön-külön kidolgozott szimulációs
eljárásukat, amivel sikerült azok hatékonyságát megnövelni. A 2000-es évek
elején Tetsusiha Miwa, A.J. Hayter és Satoshi Kuriki nem negatív ortáns
többdimenziós normális valószínűség eloszlás melletti valószínűségének a
számítására fejlesztettek ki közvetlen numerikus integrálási módszert,
amely segítségével 6-7 dimenzióig jóval gyorsabban és pontosabban tudták
számolni a többdimenziós normális eloszlás eloszlásfüggvény értékét is. Ezt
az eljárást sikerült Peter Craig-nek 2008-ban tovább javítania.

 A témalabor (TDK munka, szakdolgozat) fő célkitűzése ezeknek a numerikus
számítási módszereknek a megismerése, számítógépes kódok megalkotása,
amelyek használatával gondos statisztikai elemzések hajthatók végre annak
megállapítására, hogy mely módszerek mely esetekben bizonyulhatnak a
legjobbnak. Célkitűzés lehet az egyes módszerek további hatékonyság
növelése, illetve azok új kombinációjának kidolgozása is.

 Szimplexek szimplexekkel való fedése (G.-Tóth Boglárka)

 Egység szimplexek egyenlő oldalú szimplexekre bontása több mint 3 csúcs
esetén nem lehetséges. Van hogy mégis ilyesmire van szükség. Nézzük
másképp. Hogyan fedjünk le a szimplexet hasonló szimplexekkel úgy, hogy a
legkevesebb legyen az átfedés?

 Boltválasztási preferencia modellezése (G.-Tóth Boglárka)

A Tescot szereted vagy az Auchan-t? Mégis vásárolsz mindkettőben? Hogyan
modellezhető a választás? Ha több lehetséges leírása van a preferenciáknak,
melyik lenne a jobb, valósághűbb? De megoldható-e és ha igen hogyan egy
ilyen vállalatelhelyezési feladat?

 Kalandozások a lineáris komplementaritási feladatok világában

 Elégséges mátrixok jellemzése (Illés Tibor)

 Cottle és szerzőtársai 1989-ben bevezették az elégséges mátrixok fogalmát,
Kojima és társszerzői 1991-ben a P* mátrixokét. Valiaho 1995-ben
bizonyította, hogy a P* mátrixok pontosan az elégséges mátrixok.
Bizonyítása nem egyszerű, sőt. Időközben a P* mátrixok számos ekvivalens
definícióját megismertük és ugyanez történt az elégséges mátrixokkal, de a
kapcsolat ezek az ekvivalens jellemzések között továbbra is Valiaho
eredménye. Szeretnék egy olyan bizonyítást látni, amelyik ezeknek a
jellemzéseknek az ekvivalenciáját szép és egyszerű (ciklikus módon)
bizonyítja, lehetőség szerint kihagyja a Valiaho tételt. Érdekes lenne
adott méretű – mondjuk 20x20-as – elégséges mátrixok generálására hatékony
mĂłdszert kidolgozni.

 Centrális út létezésének és egyértelműségének a feltétele (Illés Tibor)

 Számos alkalmazás vezet olyan LCP-kre, amelyeknél a feladat mátrixa
nem-negatív mátrix. Eisenberg-Nagy Marianna ilyen feladatokra megmutatta,
hogy a centrális út létezik, de nem egyértelmű. A centrális út nem
egyértelműségéből számos kérdés következik:

   1. Mikor és miért nem egyértelmű?
   2. Ha nem egyértelmű a centrális út akkor hány különböző lehet? Mitől
   függ a darabszám?
   3. A centrális utak – ha több van – akkor is differenciálhatók?

 Hogyan oldjunk meg általános lineáris komplementaritási feladatokat
(hatékonyan)? (Illés Tibor)

 Az előző kérdéskör – centrális út létezése és egyértelműsége – már előre
vetíti, hogy ha az LCP mátrixa általános vagy nem rendelkezik jó
tulajdonságokkal, akkor az LCP feladat polinom idejű megoldása nem várható
el. Tekintettel arra, hogy számos gyakorlati feladat ebbe a kategóriába
esik, mégis fontos lenne megfelelő megoldó algoritmusokat kidolgozni. Ennek
elméleti alapjait elkezdtük lerakni három cikkünkben, de még nagyon sokat
kellene dolgozni azon, hogy valós méretű feladatokat meg tudjunk oldani.

  Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

 G.-Tóth Boglárka

Optimalizálási Kutatócsoport

BME Differenciálegyenletek Tanszék
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://lists.math.bme.hu/pipermail/mat11/attachments/20120506/4afc69a1/attachment-0001.htm 


More information about the Mat11 mailing list