[Mat06] matematikai történet

[Pintye Norbert]

Igen, még elsőévesként olvastam. :)

2010/6/23 Viktor Szabó <szaboviktor1988 at gmail.com>:
> Sziasztok!
>
> Lehet, hogy már ismeritek, de sztem tök vicces... :)
>
> Viktor
>
> ---
>
> "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt
> három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és a
> legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség pi/2 volt.
>
> Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik
> félsíkba, magához hívatta három fiát.
>
> - Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom értelmezési
> tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.
>
> Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi
> pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, mindhárman
> + irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az első
> irracionális számot, pihenőt tartottak.
>
> Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon
> valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült
> intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt
> hozzá:
>
> - Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia, mivel nem
> teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó, se beszéd,
> megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé.
>
> - Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod nullával
> lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.
>
> Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú komplex szám
> támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.
>
> - Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta haragosan
> és elment.
>
> Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal- háromszög
> tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első részsorozatot, amikor
> észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz
> Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói
> lineáris egyenletrendszereket szórtak.
>
> - Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messziről
> negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belőled és nullává
> redukállak!
>
> Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
> értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vele a gonosz
> Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és elfogyasztotta
> a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután útrakelt.
>
> Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és igyekezett a
> felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek
> tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme. Ezek
> igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy
> jobban bírja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább transzformálta
> magát.
>
> Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem
> is olyan messze egy rotációs mozgást végző n-ed rendű determinánst látott.
>
> No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.
>
> Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért,
> látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós
> vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve. Gammatyi
> tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát:
> megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját.
>
> Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort
> nullává tenni, és ekkor nagy dübörgéssel kinyílt a kapu, Gammatyi belépett.
>
> Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb
> látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle,
> Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót pedig
> díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi csak az
> i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még nagyobb
> ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan
> énekelt.
>
> Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
>
> - Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán fordul elő?
> Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz
> hétismeretlenes, meg fog ölni.
>
> - Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a pótszög
>
> az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.
>
> - Jössz-e velem?
>
> - Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya
> vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a
> gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési
> tartományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis
> utolér és visszahoz.
>
> Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi Ceciliát.
>
> Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.
>
> - Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a
> szabad tagok oszlopát.
>
> De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a hétismeretlenes
> egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
>
> - Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az halál
> fia? Te is meg fogsz halni.
>
> S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát:
>
> - Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek
> kiszámítását. Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok
> oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg.
>
> Ennek rangja r lett.
>
> Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az
> értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi ismeretlen
> volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia.
>
> Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt, könyörgésre
> fogta a szót:
>
> - Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.
>
> Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát
> a hetedik oszlopba is.
>
> Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és elindultak.
> Útközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is.
>
> Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentől a + végtelenig folyt a bor,
> sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecilia
> volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és létre
> is hozták a legkisebb közös többszöröst."
>
> _______________________________________________
> Mat06 mailing list
> Mat06 at lists.math.bme.hu
> https://lists.math.bme.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/mat06
>
>